Játékos kereső  

Hírek

"Jó évet zártunk!"

2017-11-23 00:22:46

Brüsszelben a tárgyalópartnerek pozitív tapasztalataikról számoltak be

"Jó évet zártunk!"

BESZÁMOLÓ
European Social Dialogue

Plenáris ülés, 2017. november 17., Brüsszel

1. rész
Az évek óta zajló formalizált érdekegyeztetési folyamat, az EU égisze alatt működő Social Dialogue (= szociális párbeszéd) részeként minden év végén megrendezésre kerül a résztvevők plenáris ülése Brüsszelben, a folyamatban érintett európai partnerszervezetek – az UEFA, az európai klubszövetség (ECA), az európai labdarúgó ligák tömörülése (EPFL), valamint a nemzetközi játékosszervezet (FIFPro) európai divíziója – részvételével. A HLSZ, mint a FIFPro európai divíziójának tagja, évről évre képviselteti magát a plenáris tanácskozáson.

Szervezetünktől idén dr. Erdős Dániel vett részt az eseményen.

Az idei évet értékelve a nemzetközi partnerszervezetek pozitív tapasztalataiknak adtak hangot. Az UEFA képviselője jelezte, hogy az európai labdarúgás döntéshozó szerve elkötelezett a Social Dialogue folyamat folytatása iránt, 2017-et jó évnek tekintik, mivel fokozatos fejlődés mutatkozik az egyeztetések fókuszában álló tématerületeken. Hangsúlyozta továbbá, hogy az egyeztetési folyamat nemcsak a 2012. óta kötelezően alkalmazandó minimum követelményrendszer bevezetésének nyomon követésére, hanem más fontos témák egyeztetésére is lehetőséget ad (ilyen például a játékosügynökök tevékenységének szabályozása, amelyről alább részletesen is szót ejtünk). A FIFPro vezetősége ugyancsak pozitív hozzáállást mutatva hangsúlyozta: a játékosok érdekvédelmi szervezete nem problémafaktor kíván lenni a nemzetközi labdarúgásban, hanem olyan szervezet, amely partnere a döntéshozóknak a közösen felismert problémák megoldásában. A munkáltatói oldalt képviselő ECA, valamint a ligákat tömörítő EPFL jelen lévő képviselői hasonlóképpen úgy nyilatkoztak, hogy nyitottak a további együttműködésre, a döntéshozó szervvel (UEFA) és a játékosszervezettel megkezdett munka folytatására.

Valamennyi részt vevő nemzetközi szervezet beszámolt az elmúlt évben lezajlott fontos belső szervezeti és működési változásokról. Elsőként az UEFA képviselője beszélt az idén áprilisban elfogadott új szabályozásról, amely reformok az átlátható döntéshozatalt, és a hatékonyabb irányítást szolgálják. Példaként említette az etikai szabályok bevezetését, valamint az UEFA munkaszervezetének, bizottsági struktúrájának megváltoztatását, nem utolsósorban a két éve inaktív Football Strategy Council (stratégiai döntéselőkészítő szerv az UEFA-n belül) működésének újjáélesztését.

Az európai klubszövetség szervezete ugyancsak megújult az idei évben, az új alapszabály és szervezeti-működési szabályzat hivatott biztosítani a tagszervezetek (azaz a klubok) aktívabb bevonását a döntéshozatalba, a szervezet döntéshozó szervével (Executive Board) való szorosabb kapcsolatuk kialakítását. Az ECA elöljárói mindezektől a szervezeti és működési reformoktól azt is várják, hogy erősödjék a különböző régiókból származó és eltérő méretű klubok közötti kapcsolat. Szintén ezt szolgálja, hogy az elnökség tagjain kívül az egyes területi régiók (subdivision) egy-egy képviselője is részt vesz a felső szintű döntések meghozatalában. Az ECA pozitív fejleményként értékelte, hogy az idei évtől – az említett UEFA-reformok részeként –  a klubszövetség két képviselőt delegálhat az UEFA legfőbb döntéshozó testületébe (Executive Committee) is.

Az EPFL vezetősége – az UEFA és az ECA képviselői által hangsúlyozott, fent írt célokkal szinte egybecsengő módon – a reformok céljaként, fókuszaként az egységes, átlátható szabályozást, a demokratikus, inklúzión alapuló döntéshozatalt elősegítő alapelveket emelte ki. Az európai ligák érdekeit képviselő szervezet fő célkitűzésként a nemzeti futball bajnokságokban az egyensúlyra, stabilitásra törekvést jelölte meg. Az ECA-hoz hasonlóan ez a kontinentális szervezet is szerepet kapott az UEFA döntéshozatali mechanizmusában, bizottsági tagok delegálása révén.

Játékos-szemszögből nézve természetesen az jelentheti a legpozitívabb elmozdulást az európai labdarúgást érintő döntéshozatali mechanizmusban, hogy a FIFPro Európai Divíziója úgyszintén megkapta a küldött delegálás lehetőségét az UEFA legfőbb döntéshozó szervébe, így a döntések meghozatala előtt talán az eddigieknél nagyobb mértékű beleszólási, véleményezési, javaslattételi lehetősége lesz a nemzetközi játékosszervezetnek. A FIFPro kapcsán érdekesség továbbá, hogy a jövő évtől mind az Európai Divízióban, mind a világszervezetben hölgy tagokkal egészül ki az elnökség, ezáltal is reflektálva a női labdarúgás térhódítására, egyben a nemek közötti esélyegyenlőséget is hirdetve.
 

A játékosok foglalkoztatásának szerződéses háttere

A Social Dialogue folyamat talán legsarkalatosabb pontja, tématerülete a játékosok szerződésére vonatkozó minimum követelményrendszer érvényre juttatása. Erre immár öt évvel ezelőtt, a 2012-ben létrejött nemzetközi szerződés (az ún. Autonomous Agreement) keretében kölcsönösen kötelezettséget vállaltak az európai labdarúgás fent említett nemzetközi szervezetei, azonban a megállapodásban vállaltak teljesítése, bevezetése az egyes tagországokban finoman szólva is nehézkesen halad azóta is. A folyamatot a Social Dialogue partnerszervezetei egy külön erre a célra létrehozott munkacsoport keretében kísérik figyelemmel, illetve próbálják előmozdítani. Az egyes országokban tapasztalt lemaradások hatására az a döntés született, hogy a problémás országok tekintetében mélyebb elemzésre, aktívabb beavatkozásra, testreszabott akciótervre van szükség, azzal, hogy a nemzetközileg vállalt kötelező előírások teljesítésére konkrét határidőket kel szabni, amelyek betartását az eddigieknél határozottabban kell nyomon követni, számon kérni. Egyetértés mutatkozik továbbá abban is, hogy szükség van az UEFA aktív kontrolljára is a nemzeti szintű folyamatok fölött, ugyanis a nemzeti labdarúgó szövetségek esetében az európai szövetség által adott iránymutatásnak van igazi súlya.

A plenáris ülésen egy-két konkrét példát is megemlítettek az egyes országok játékosszervezeteinek / klubjainak jelenlévő képviselői. Horvátországban a játékosok szerződéses viszonyainak javulása tapasztalható, immár kötelező a munkaszerződés alkalmazása, és működik a FIFA előírásainak megfelelő összetételű vitarendezési fórum (NDRC) is. A szövetség felismerte a klubok fizetési elmaradásainak jelentőségét és veszélyét, és partner ezek megszüntetésében, mindazonáltal a régebbi szerződések esetében – amelyekben nem a játékos, hanem annak cége volt a klubbal szerződő fél – az igényérvényesítés nagyon nehéz. Szlovákia esetében ugyancsak tapasztalható elmozdulás, a játékosok számára előnyösebb munkaviszony irányába, köszönhetően az egyre hatékonyabb nemzeti szintű egyeztetési folyamatnak. Érdekes módon az egyébként fejlettebb futballkultúrájúnak tartott Szlovéniában a munkavállalói alapjogok érvényre juttatása terén vannak lemaradások a játékosszervezet tájékoztatása szerint, amelyekre megoldást jelenthet a fizetési késedelmek megszüntetésének és egyéb minimumkövetelményeknek a licenszfeltételek közé történő beépítése, illetve az ezzel kapcsolatos szankciók. A negatív példák sorát gyarapítja Málta, ahol európai összehasonlításban rengeteg a fizetési elmaradás, a vitarendezési testület is csak első fokon működik, döntésével szemben nincs fellebbezési lehetőség, és bírósághoz sem lehet fordulni. Még rosszabb a helyzet Csehországban illetve Romániában, ahol továbbra sem sikerült elérni, hogy a sportolókat munkaszerződés keretében foglalkoztassák, így a játékosok igényérvényesítésének lehetőségei igen korlátozottak.

Hazánkban a Social Dialogue folyamat nemzeti szintű leképezése az MLSZ és az első osztályú klubok képviselőinek közreműködésével zajlik. E folyamat során sikerült elérnünk 2016-ban, hogy a játékosokkal kötendő munkaszerződések egységes, kötelezően alkalmazandó minta alapján kerüljenek aláírásra, biztosítva ezáltal számos munkavállalói alapjog érvényesülését. Jóllehet a mintaszerződés jelenlegi formájában túlnyomórészt megfelel a nemzetközi megállapodásban rögzített minimum követelményrendszernek, a HLSZ továbbra is kiemelt céljának tekinti annak további csiszolását, a játékosok számára előnyösebb feltételek elfogadtatását. A térség többi országához képest egyedi jelenség ugyanakkor, hogy a magyar adórendszerben létező egyszerűsített adózási forma (EKHO) kihasználásával a munkaszerződés mind a munkáltató (klub), mind a munkavállaló (játékos) számára kölcsönösen előnyös foglalkoztatási forma, így a sporttörvény által egyébként lehetővé tett egyéb jogviszonyra (megbízás) Magyarországon viszonylag kevés példa akad.

(Beszámolónknak folytatása következik.)