Játékos kereső  

Hírek

Fókuszban a FIFA átigazolási rendszere

2018-12-07 13:08:36

Új sorozatok, változó nemzetközi versenynaptár – a FIFPro monitorozza a játékosok terhelését

Fókuszban a FIFA átigazolási rendszere

A labdarúgók nemzetközi érdekvédelmi szervezete, a FIFPro idén Rómában tartotta meg idei rendes közgyűlését, amelyen szervezetünket dr. Horváth Gábor és dr. Erdős Dániel képviselték.

A közgyűlés napirendjén szereplő fontosabb témákról az alábbiakban számolunk be.

 

 

BESZÁMOLÓ
a FIFPro közgyűléséről
2018, Róma

A nemzetközi labdarúgás világát, így különösen a labdarúgók érdekét érintő egyik legjelentősebb folyamat jelenleg a FIFA átigazolási rendszerének reformja, amelynek előkészítése a nemzetközi szövetség égisze alatt működő munkabizottság, az ún. Football Stakeholders Committee keretén belül zajlik. (Emlékeztetőül, korábban nem volt zökkenőmentes az együttműködés a nemzetközi játékosszervezet és a FIFA között, amelynek okán a FIFPro jogi eljárást is indított az Európai Bizottság előtt, a FIFA átigazolási rendszerével szembeni versenyjogi panasz formájában. Ezt a panaszt később visszavonták, a kompromisszumos megoldás reményében, az egyeztetés azóta valóban felgyorsult.) Ez a testület kidolgozott egy reform javaslatcsomagot, amelyet a FIFA elnöksége ez év októberében elfogadott.

A csomag egyik eleme a játékosügynökök (közreműködők) tevékenységének újra szabályozása. Ennek kapcsán lényeges a szakmai és etikai standardok lefektetése, a spekulatív szempontok visszaszorítása érdekében. Beszédes statisztikai adat, hogy míg 2017-ben képzési kártalanítás címén 20 millió, a szolidaritási mechanizmus keretében 63 millió USD-nek megfelelő összeget fizettek ki a világban, ugyanebben az évben az ügynöki díjak összesített mértéke elérte a 447 millió USD-t. Egyre több pénz áramlik tehát ki a labdarúgásból, amellyel kapcsolatban mindenképpen cél ezen kifizetések átláthatóvá tétele, valamint maximalizálása. Ezt szigorúbb licenszfeltételekkel, kötelező regisztrációval, valamint arányos szankciórendszerrel tervezi elérni a FIFA. Fontos elvként került rögzítésre ugyanakkor, hogy a közreműködő ügynök a játékost, de akár a klubot is képviselheti, azonban egy ügyleten belül kizárt a többes képviselet.

Szintén a csomag része a nemzetközi átigazolások esetén fizetendő ún. szolidaritási mechanizmus és képzési kártalanítás rendszerének megújítása, amelyet indokolttá tesz az a tény, hogy egyre kevesebb pénz áramlik ezeken a jogcímeken a klubokhoz (ld. fenti statisztika). Előbbivel kapcsolatban azt is tartalmazza a javaslat, hogy az országhatárokon belüli átigazolásokra is kiterjesszék a szolidaritási mechanizmust, amennyiben külföldi játékost érint (azaz van nemzetközi eleme). Ennek előfeltételeként nemzeti szinten is kötelezővé tennék ez elektronikus átigazolási információs rendszer (Transfer Matching System – TMS) használatát, hogy ily módon a nemzetközi TMS rendszer adatot tudjon nyerni az országhatáron belüli átigazolásokról is. A képzési kártalanítás esetében pedig abban egyetértés van, hogy a jelenlegi, a klubok kategorizációján alapuló átalány összeg helyett százalékosan meghatározott, arányos kártalanításra lenne szükség, nem eldöntött ugyanakkor pl. az, hogy a topklubok számra eltérő (magasabb) fizetési kötelezettséget írjanak-e elő. Az nyilvánvaló, hogy amíg a fizetendő összeg nem függ az átigazolási díj nagyságától, addig folyamatosan csökkenni fog a képzési kártalanítás aránya, súlya a nemzetközi labdarúgásban (hiszen az átigazolási díjak folyamatosan növekszenek).

Az említett fizetési mechanizmusok egységes kezelésére, átláthatóságának biztosítására irányuló elképzelés szerint az ügynöki díjak, szolidaritási pénzek, képzési kártalanítások egy központi, FIFA által felügyelt elszámolási rendszeren keresztül kerülnének kifizetésre a jövőben, de ennek technikai részleteiről egyelőre keveset tudni.

Ugyancsak a javaslatcsomag része a kölcsönügyletek szabályozása, amely főként a fiatalkorú játékosok érdekvédelme szempontjából lenne fontos (őket nagy százalékban érinti a klubok kölcsönadási gyakorlata, nemzetközi vonatkozásban is). Egyetértenek a munkabizottság tagjai abban, hogy nem tiltással kell elejét venni a nem kívánatos jelenségeknek, hanem szabályozni kell ezeket a kölcsön tranzakciókat. A játékos kölcsönadás célját egyértelműen rögzíteni szükséges, és ez a cél nem lehet a gazdasági haszonszerzés, hanem a játékos sportszakmai fejlődése kell hogy legyen a középpontban. Ugyanakkor limitálni szükséges a kölcsönügyletek számát adott klub tekintetében, valamint ki kell zárni a többes, láncolat-szerű kölcsönügyleteket.


A FIFPro folyamatosan elemzi a Nemzetközi Sport Választottbíróság (CAS) működését illetve a labdarúgásban működő jogorvoslati mechanizmusokat. A középpontban – a játékosok érdekeit szem előtt tartva – egyebek mellett a CAS-hoz benyújtott fellebbezések elbírálásának statisztikai mutatói állnak (milyen százalékban hoz a testület a játékosra nézve kedvező döntést), napirenden van ezen felül az eljárások magas költsége, az Európai Unió jogának alkalmazandósága (a CAS svájci székhelyű bíróság, a svájci jogot alkalmazza, nem az uniós jogot), valamint a sport specifikumainak figyelembe vétele a döntéshozatal során. Fontos továbbá, hogy ez a legfelsőbb szintű jogorvoslati fórum milyen összetételű, vagyis kik azok a választott bírák akik döntenek az egyes ügyekben. Jelenleg a CAS bíráinak csak kisebb részét, 25 választottbírót jelölhet a labdarúgók nemzetközi szervezete, a többieket a kontinentális labdarúgó szövetségek, a FIFA, valamint az egyéb sportágak játékosszervezetei delegálják jellemzően. A CAS működésének megreformálásáról, annak lehetséges irányairól folyamatosan az egyeztetések a FIFPro és a CAS illetékesei között.

A Nemzetközi Választottbíróság joggyakorlatából is szerepelt a napirenden néhány példaértékű eset, ilyen pl. Samir Aarab és az UEFA között folyt eljárás, amelynek apropóját a játékossal szemben alkalmazott 2 éves felfüggesztés adta. A szankciót azáért alkalmazta az európai szövetség, mert a játékos korábban érintett volt egy bundabotrányban, ahol ugyan tisztázta magát a vádak alól (nem fogadott el kenőpénzt), sőt tanúskodott a büntetőeljárásban az elkövetők ellen, ugyanakkor a szövetség elmarasztalta amiatt, hogy nem jelentette a bundázási kísérletet a tudomásszerzését követően. Az eljárás jelenleg még folyik, a játékost képviselő FIFPro jogászai szerint nem jók a nyerési esélyek.


A nemzetközi futball az elmúlt években jelentősen kibővült, új versenysorozatokkal gazdagodott, és ez a folyamat jelenleg is tart. Így különösen fontos, hogy a nemzetközi mérkőzésnaptár – mely tartalmazza a klubszintű versenyrendszereket és a nemzeti válogatottak tornáit, mérkőzésnapjait is – összeállításánál a játékosok érdekét, egészségét szem előtt tartsák. Ennek érdekében a FIFPro, komoly nemzetközi felmérés és orvosi kutatómunka alapján, több javaslatot fogalmazott meg a FIFA irányában, amelyek a játékosok egészségének védelmét szolgálják. A megalapozott javaslat szerint két mérkőzés között minden esetben el kellene telnie legalább 72 órának – ennyi idő szükséges a játékos szervezetének megfelelő regenerálódásához. Hasonló okból a hosszabb repülőutak után extra időt kellene biztosítani a pihenésre, mivel a repülés bizonyítottan felborítja az emberi bioritmust. Több időzóna átrepülése esetén pedig az orvosok szerint (3 időzóna ugrás fölött) zónánként +1 nap regenerálódási időre lenne szükség. A felmérés eredménye szerint maguk a játékosok is zömmel egyetértenek abban, hogy nem elégséges a bajnokságok közötti nyári szünet, illetve az évközi (téli) szünet hosszúsága (már ahol van egyáltalán, ld. pl. Premier League). Ezeknek a hosszabb pihenőknek két bajnokság között legalább 4-6 hetesnek, az évközi időszakban 10-14 naposnak kellene lenniük optimális esetben. Könnyű belátni, hogy azon játékosok esetében, akik nyáron valamely válogatott tornán (VB, kontinenstorna) vesznek részt hazájuk nemzeti csapatával, ez a pihenőidő közel sem adatik meg, ráadásul ilyen nyári válogatott torna minimum kétévente van a kvalifikáló országok csapatai számára.

Európában különösen szembetűnő a versenyrendszerek megújulása, hiszen a válogatottak számára új sorozatként jelenleg is zajlik a Nemzetek Ligája, a klubok számára pedig a Bajnokok Ligája és az Európa Liga mellett 2021-től a tervek szerint bevezetésre kerül egy „2. számú Európa Liga” (erről itt írtunk), az alacsonyabban rangsorolt klubok számára, amellyel együtt így már három klubszintű sorozat futna nyártó tavasz végéig. Könnyen előfordulhat, hogy ezzel Európában hosszabb távon több nemzetközi mérkőzést játszanak majd a csapatok, mint hazai bajnoki illetve kupatalálkozót, ami szükségessé teheti majd a hétvégi (péntek, szombat) meccsnapok bevezetését a nemzetközi kupákban.

Van azonban konkrét változás a világszintű versenyrendszereket illetően is: amint erről korábban beszámoltunk, a jelenlegi klubvilágbajnokságot, amely nem bizonyult túl sikeresnek, 2021-től felváltja egy új típusú és lebonyolítású klubvilágbajnokság, amelyben 24 csapat szerepel majd. A VB-khez hasonló lebonyolítási rendszerben, 18 napon át zajlanak majd a küzdelmek, így összesen 31 mérkőzést láthat majd a közönség (egy csapat legfeljebb 5 meccset játszik ez idő alatt, minimum 48 órás szünetekkel – ld. feljebb). A résztvevő klubok köre Európában a BL/EL sorozatok legjobbjai közül kerül ki (12 csapat), míg a többi kontinens esetében a kvalifikáció mikéntje egyelőre bizonytalan (Afrikából, Közép-Amerikából és Ázsiából 2-2 csapat, Dél-Amerikából minimum 4, és további egy pótselejtezőt játszik majd Óceánia legjobbjával). A tornát a VB-k előtti évben fogják megrendezni, alapesetben tehát négyévente, de van olyan elképzelés, amely a kétévente (amikor nincs VB vagy kontinenstorna) történő megrendezésről szól.


A konferencián napirendi pontként szerepelt az európai futballt érintő érdekegyeztetési folyamat, a Social Dialogue jelenlegi állása, fejleményei is, amelyekről nemrégiben külön is hírt adtunk (miután a folyamat éves plenáris ülése alig néhány nappal a FIFPro közgyűlés előtt zajlott). Emlékeztetőül, ezen a téren a legnagyobb kihívás a nemzetközi játékosszervezet előtt az, hogy számos európai országban, különösen a közép-kelet-európai régióban, a klubok és labdarúgó szövetségek szembe mennek a jelenleg is hatályban lévő nemzetközi együttműködési megállapodásban rögzített kötelezettségükkel, ami a munkaszerződés alkalmazását írja elő a labdarúgók foglalkoztatása tekintetében. Ezekben az országokban polgári jogi (jellemzően megbízási) szerződéseket alkalmaznak a kedvezőbb adózási feltételrendszer miatt, amelyekre nem vonatkoznak bizonyos munkajogi garanciák, követelmények. A FIFPro jelenleg vizsgálja a formális jogorvoslat lehetőségét, hiszen az érintett országok jelenleg szerződésellenes, azaz jogszerűtlen gyakorlatot folytatnak.


Napjainkban ugrásszerű fejlődésen mennek keresztül a labdarúgásban alkalmazott innovatív technológiák, már-már ijesztő, hogy milyen új megoldásokat vezetnek be évről-évre a nemzetközi futballban a szabályok érvényre juttatása, a közvetítések színvonalának emelése, a sportszakmai elemzések megkönnyítése stb. érdekében. Örök kérdés persze, hogy ezek a technológiák valóban minden esetben a futball fejlődését, javát szolgálják-e. Az elmúlt időszak legnagyobb hatású újítása, a videóbíró (VAR) esetében talán igennel válaszolhatunk, hiszen pl. az idei oroszországi világbajnokságon 20 esetben alkalmazták eredményesen, és ennek köszönhetően például lesgól egyáltalán nem született a tornán (100% hatékonyság). Ugyanitt a gólbírót (goal-line technology) mindössze 4 esetben láthattuk működni, míg a részt vevő válogatottak csaknem mindegyike (31 csapat) használta a FIFA által rendelkezésükre bocsátott informatikai eszközöket a különféle statisztikai mutatók, teljesítménymutatók mérkőzés közbeni sportszakmai elemzése céljából.
 

A doppingellenes küzdelem a nemzetközi labdarúgás egyik jelentős kihívása, amelynek kapcsán a FIFPro természetesen ugyancsak igyekszik érvényre juttatni a játékosok érdekeit. Problémát jelent ugyanakkor, hogy a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség, a WADA szabályzatainak kialakításában a labdarúgók érdekvédelmi szervezete eddig nem vehetett részt, illetve általánosságban is megfigyelhető, hogy a csapatsportágak gyér képviselettel rendelkeznek a WADA döntéshozó testületében (38 tagjából csupán 1 került ki valamely csapatsportág szövetsége oldaláról). Részben ennek is tudható be, hogy a WADA sok esetben igazságtalan, aránytalan büntetéssel sújtja a doppingvétségen ért játékosokat, amely szankciók hatása sajnos gyakran a játékos egész pályafutására negatív hatással van, sőt lélektani hatásai azon is túlmutatnak. Egyértelműen reformra lenne szükség a WADA működését illetően is, amelyről már folynak a tárgyalások az ügynökség illetve a számos sportág érdekképviseleti szervezeteit tömörítő nemzetközi ernyőszervezet, az Uni Global Union között. A reformok (amelyek a tervek szerint 2021-től kerülnek bevezetésre) célja egyebek mellet a sportolók arányos képviseletének biztosítása a WADA döntéshozatali mechanizmusaiban, emellett az eljárásokban az egyedi mérlegelés mellett meghozott arányos büntetések elérése, továbbá a megfelelő titoktartás és a sportolók emberi jogainak tiszteletben tartása.


Az elmúlt években a FIFPro egyre több figyelmet szentel a labdarúgók fizikai és mentális egészségére irányuló káros hatások, veszélyek elemzésének, külön orvoscsoport is foglalkozik e témával. A játékosokat érő káros egészségi hatások közül az élre kívánkozik az agyrázkódás (lásd: cikkünket), amiről első hallásra talán kevesen tudják, hogy nem csak a fejet érő közvetlen ütés válthatja ki, hanem nagyon sok játékszituációban előfordulhat (testtel ütközés, földre érkezés stb.) Az agyrázkódás tünetei általában a fejfájás, koncentrációs zavar, térbeli-időbeli orientáció hiánya, látászavar, mozgáskoordinációs problémák – nem feltétlenül jár tehát eszméletvesztéssel, illetve anélkül is beszélhetünk igen komoly agyrázkódásról. Ezzel kapcsolatban rendkívül fontos, hogy a pályán lévők (mind maguk a játékosok, mind az őket körülvevő szakmai és orvosi stáb, játékvezetők) minden esetben azonnal felismerjék, ha valamelyik játékost agyrázkódás éri, azt haladéktalanul jelezzék a játékvezetőnek, valamint hogy az orvosi stáb minden esetben a sérült játékos lecserélése mellett döntsön, ne engedjék vissza a pályára a sérültet (noha jellemzően az érintett tiltakozik ez ellen, nem ismeri fel az állapotát).

(Emlékeztetőül, pl. a 2014-es VB-n az uruguayi Alvaro Pereira – jóllehet nem szándékos – hatalmas rúgást kapott a fejére, amelyet követően járni is alig tudott, ám bőszen vitatkozott az őt lecserélni készülő szakmai stábjával. Ugyancsak emlékezetes a híres kapus, Petr Cech (fotónkon, jobbra) többszöri fejsérülése, amelyek következtében hosszú évek óta védősisakban lép pályára.) Az a játékos, aki egyszer már szenvedett ilyen sérülést, a későbbiekben jóval nagyobb eséllyel lehet ismét agyrázkódás áldozata, sőt ha a korábbi sérülését még nem heverte ki teljesen, akár halálos kimenetelű is lehet az ismételt agyrázkódás. Jellemzően egyébként 10 nap alatt maradéktalanul elmúlnak a tünetek, és az agyban maradandó fizikai károsodás nem keletkezik.

Az agyrázkódás veszélyeire, tüneteire, kezelésének módjára a FIFPro orvosi stábja egy online tájékoztató kiadvány formájában hívta fel a figyelmet, amelyet kísérleti jelleggel számos országban közzétettek.
 

A FIFPro a tagszervezetei útján minden évben szavazásra bocsátja a világ labdarúgói körében, hogy mely játékosok érdemlik ki adott évben a World XI, azaz a világválogatott csapatba való bekerülést. Idén 65 ország 1290 klubjának összesen mintegy 25 ezer játékosa adta le szavazatát (ezúton is köszönjük minden magyar játékosnak, aki felhívásunkra részt vett a szavazásban), amelyek eredményeként a World XI a következő, igen veretes összetételben állt fel:

De Gea – Dani Alves, S. Ramos, Varane, Marcelo – Modric, Kante, Hazard – C. Ronaldo, Messi, Mbappé.

Érdekesség, hogy Luca Modricot – aki azóta az Aranylabdát is elnyerte (erről itt írtunk) – több mint 20 ezer játékos ítélte érdemesnek a világválogatott tagságra, ennyien még soha nem szavaztak egyetlen játékosra. Néhány további érdekes statisztikai adat a World XI választás kapcsán:

-    a legtöbb alkalommal Cristiano Ronaldo és Lionel Messi került beválasztásra az év csapatába, egyenként sorozatban 12-szer;
-    az egyes évek legjobb tizenegyébe a legtöbb játékost a Barcelona adta, szám szerint 49-et (a Real Madrid követi 43-mal, tőlük meglehetősen lemaradva a Chelsea következik 11-el);
-    a bajnokságok összevetésében is a spanyol liga vezet 94 világválogatottsággal, utána az angol és az olasz bajnokság következik fej fej mellett (27 illetve 23 jelölés);
-    Kylian Mbappé a valaha volt legfiatalabb játékos, aki bekerült az év csapatába.
 

A FIFPro hangsúlyozza a társadalmi felelősségvállalás és a jótékony célok szolgálatának fontosságát a labdarúgás szereplői körében, úgy a játékosok, mint a klubok, szövetségek, játékosszervezetek felé. E felelősségvállalás jegyében a FIFPro évről évre támogatja a hajléktalanok számára megrendezett nemzetközi labdarúgótornát (Homeless World Cup), melynek idén Mexikóváros adott otthont (cikkünk az eseményről). Az torna 450 játékos részvételével zajlott, Magyarország csapata is részt vett, több országban élőben közvetítette a televízió. Az esemény egyértelmű pozitív társadalmi hatása, hogy a résztvevők többségének életét, jövőjét képes jótékonyan befolyásolni, a sport, az egészséges életvezetés fontosságának hangsúlyozásával.

Hasonlóképpen a FIFPro szociális aktivitásai közé tartozik az évente kiosztott jótékonysági díj (Merit Award), melyet 2017-ben egy romániai, fejlődési rendellenséggel küzdő beteg gyermekek rehabilitációját segítő központ (Mihai Nesu Alapítvány) kapott meg – a levetített felvételek tanúsága szerint igen jó helyre került a pénz. 2018-ban pedig egy Ausztráliában élő labdarúgó, Awer Mabil kapta az elismerést, aki maga is afrikai bevándorlóként indulva vitte az ausztrál válogatottságig, jelenleg pedig alapítványán keresztül sorstársai számára kínál segítséget a menekültek oktatása, egészségügyi ellátása területén.