Játékos kereső  

Hírek

Intenzívebb együttműködés a sportág vezető szervezeteivel

2018-02-27 00:03:00

Munkatársaink beszámolója a kétnapos hollandiai rendezvényről

Intenzívebb együttműködés a sportág vezető szervezeteivel

FIFPro Division Europe
Közgyűlés, 2018. február 20-21., Hoofddorp

A labdarúgók nemzetközi érdekvédelmi szervezete, a FIFPro Európai Divíziója a szervezet székhelyén, a hollandiai Hoofddorp-ban rendkívüli közgyűlést tartott február 20-21-én, amelyen szervezetünk képviselői is részt vettek. A közgyűlés napirendjén szereplő fontosabb témákról az alábbiakban számolunk be.
 

Együttműködés a FIFA-val és az UEFA-val

Amint erről már több alkalommal (utoljára ebben a cikkünkben) írtunk, a FIFPro érdekvédelmi tevékenységének egyik leghangsúlyosabb eleme, célkitűzése jelenleg a FIFA átigazolási szabályrendszerének megreformálására való törekvés. Ennek érdekében a FIFPro globális szinten hosszú ideje folytat egyeztető tárgyalásokat a FIFA-val, a klubok érdekképviseleti szervezeteivel (Európában ez az ECA, az Európai Klubszövetség), valamint a ligákat tömörítő nemzetközi ernyőszervezetekkel. A megújult vezetésű és szervezeti struktúrájú FIFA a korábbiaknál jóval aktívabb és konstruktívabb hozzáállást tanúsít a nemzetközi játékosszervezet által kezdeményezett szabálymódosítások tekintetében. Az igen intenzív szakmai együttműködés keretében a FIFPro az eddigieknél nagyobb befolyással rendelkezik a játékosokat érintő munkaügyi, átigazolási kérdések tekintetében. Ennek intézményesített formája az új FIFA-struktúrában létrehozott „Football Stakeholders Committee” (szabad fordításban kb. a labdarúgás rendszerének szereplőit tömörítő bizottság).

A szabálymódosítási törekvések egyike a jelenleg létező nevelési költségtérítés (training compensation) megszüntetését célozza, amivel párhuzamosan a nemzetközi átigazolások esetén a nevelőegyesületek más jogcímen (az ún. szolidaritási mechanizmus keretében) részesülnének az átigazolási díjból. Ez jelentősen megkönnyítené a labdarúgók – különösen a fiatal játékosok – nemzetközi átigazolását. Ugyancsak aktuális téma a bizottságban a játékosügynökök tevékenységére vonatkozó szabályozás megújítása, ennek részeként különösen az ügynökök díjazásának maximalizálása, amelynek tárgyában egyetértés mutatkozik az egyeztetés résztvevői között (tehát nemcsak a játékosszervezet, hanem a klubok oldaláról is).

A szakmai egyeztetések az európai színtéren is zajlanak, a FIFPro 4 taggal képviselteti magát az UEFA stratégiai döntéselőkészítő testületében (Professional Football Strategy Council). Ezt a fórumot még a Platini-érában hozták létre, a korábbi elnök felfüggesztésével ez a testület is mintegy két évre beszüntette tevékenységét, most azonban folytatódik a munka, immár a játékosszervezet (továbbá az európai klubszövetség /ECA/ és a ligákat tömörítő szövetség /EPFL/) részévételével. A játékosügynökök tevékenységének szabályozása, díjazásuk limitálása itt is a központi témák között szerepel.  Érdekes felvetésként jelent meg az UEFA részéről az a törekvés, hogy a jövőben a kirívóan magas (100 millió euró fölötti) összegű nemzetközi átigazolásokat egyfajta „luxusadóval” terhelnék, amelynek mértéke az átigazolási díj illetve az ügynöki díj 2%-a lenne, azonban ezen elképzelés megvalósításának részletei egyelőre nincsenek kidolgozva.

A labdarúgáson belüli munkaügyi érdekegyeztetési folyamat, az ún. Social Dialogue (társadalmi párbeszéd, melynek fejleményeiről illetve a nemrégiben megrendezett plenáris üléséről novemberben részletesen beszámoltunk) jelenleg jó úton halad egy kézzel fogható eredmény elérése felé, ami abban állna, hogy az UEFA a tagszövetségeinek finanszírozását részben az – egyébként évek óta kötelezően alkalmazandó – szerződéses minimum követelményrendszer bevezetéséhez és teljesítéséhez, mint előfeltételhez kötné. Ez kétségkívül jelentős ösztönző erőt gyakorolna azon országok labdarúgó szövetségére, amelyekben még nem került sor a labdarúgók érdekeit védő követelményrendszer bevezetésére.

Új világesemények

A nemzetközi labdarúgó szövetség (FIFA) újításokat tervez a versenyrendszereit illetően is, két új, nagyszabású versenyrendszer bevezetése révén. Ezek egyike a tervek szerint 2020-tól induló, minden évben megrendezendő Női Világliga, amelyben 16 csapat – a világ női labdarúgásának elitje – vesz majd részt. Ezek a csapatok négy csoportban, körmérkőzéses rendszerben döntenek a továbbjutásról, ezekre a „mini tornákra” a tavaszi időszakban kerül sor, míg az egyenes kieséses szakasz októberben zajlik majd. Az egyes kontinensek legalább 2, legfeljebb 10 csapattal képviseltetik magukat a globális szemlélet jegyében, és a résztvevő csapatok köre évente változhat, vagyis lehetőség van kiesni illetve feljutni ebbe a kiemelt ligába. Mindazonáltal az elképzelést nem mindenki fogadja pozitívan, hiszen nem kérdéses, hogy a játékosok leterheltségét, mérkőzésszámát ez a liga is tovább növeli, emellett fennáll a nemzeti bajnokságokkal, egyéb versenyrendszerekkel való időpontütközés veszélye is. Az új versenyrendszerről már márciusban döntés születhet.

A másik nagyívű elképzelés egy új formátumú, a klubok számára négyévente rendezendő „világkupa” („klubvilágbajnokság”) elindítása. Az eseményt 18 naposra tervezik, ezen idő alatt a résztvevő csapatok összesen 51 mérkőzést vívnának, csapatonként legfeljebb ötöt. A minden kétséget kizáróan hatalmas érdeklődésre számot tartó világesemény ugyanakkor felveti ugyanazokat a kételyeket, aggályokat, amelyeket a női világliga kapcsán írtunk, vagyis a játékosok szempontjából legalábbis kérdéses, hogy egy ilyen eseménnyel – amely ráadásul a nyári szünet időtartamára esne – mennyiben szerencsés, ha csak négyévenként is, tovább növelni a nemzetközi kupainduló csapatok játékosainak esetenként már most is kirívó mérkőzésterhelését.

Nemzetközi vitarendezés

A konferencia keretében beszámoltak a nemzetközi vitarendezési testületek, vagyis a FIFA vitarendezési bizottsága (DRC) valamint a nemzetközi sport választottbíróság (CAS) joggyakorlatáról, az elmúlt év tapasztalatairól. Érdekes és egyben pozitív statisztikai adat, hogy míg a 2010 és 2016 közötti időszakban a FIFA DRC előtti jogorvoslati eljárás átlagosan 634 napig húzódott, addig 2017-ben az eljárások időigénye átlagosan már „csak” 388 nap volt. Kirívó esetek azért az elmúlt évben is akadtak: a legtovább tartó eljárás nem kevesebb mint 1156 (!) nap után ért véget, míg a leggyorsabban 77 nap alatt sikerült döntést hoznia a testületnek.

További érdekesség, hogy az eljárásokkal érintett országok (amelynek valamely klubja illetve annak játékosa ügyében folyik az eljárás) sorában az eljárások számát illetően Törökország tavaly is listavezető volt, csakúgy, mint a korábbi években. Szintén nagyobb számú jogorvoslati ügy érinti az egyre népszerűbb ázsiai bajnokságok (Katar, Szaúd-Arábia, Malajzia) egyes klubjait, de az élmezőnyben találjuk Romániát, sőt meglepő módon Olaszországot és Portugáliát is. A statisztikák szerint az eljárások kisebb hányada (16%) egyébként megegyezéssel zárul; 2017. évben az összesen 150 fizetési elmaradással kapcsolatos ügyből mindössze 40 esetben alkalmazta a legsúlyosabb szankciót, az átigazolási rendszerből való kizárást a nemzetközi szövetség.