Játékos kereső  

Hírek

Mind the Gap-kampány, játékossors

2018-10-11 10:54:23

"Sajnálom, hogy a húszas éveimben csak a PlayStation és a kanapé hívó szavára hallgattam"

Mind the Gap-kampány, játékossors

Thomas Kortegaard egy 34 éves dán labdarúgó, aki a FIFPro "Mind the Gap" (Légy résen!) kampányának keretében beszámolt arról a pillanatról, amikor rádöbbent, hogy a játékospályafutása utáni életre is fel kell készülnie.

A dán Super League-ben szereplő AC Horsens csapatában folyamatosan tizenegy évet lehúzó hátvéd ebben az időszakban vásárolt házat és kötött házasságot, ekkor születtek meg a gyermekei.

Pályafutásod döntő részét egy klubban töltötted.
– Igen, még fiatal játékos voltam, amikor Aalborgból Horsensbe költöztem, mert az első csapatban kívántam játszani. Azóta kiestünk a másodosztályba, majd visszajutottunk az élvonalba, játékosok, edzők és klubvezetők jöttek és mentek, de én még mindig itt vagyok.

Kaptál segítséget a karriertervezéshez?
– A dán játékosszervezettől évente kétszer jöttek Horsensbe és mindig azt tanácsolták nekünk, hogy fontolóra kell vennünk az életünk következő lépéseit. Amikor a húszas éveimben jártam, nem volt kedvem a labdarúgás utáni életemmel foglalkozni, mindig tovább halogattam a dolgot. Amikor azt teheted, amiről mindig is álmodtál, nem akarsz arra gondolni, hogy ez nem fog örökké tartani. Huszonöt évesen csak a PlayStation és az ágyam hívó szavára hallgattam - ezt ma már nagyon sajnálom!

Mikor tudatosult benned, hogy fel kell készülnöd a sport utáni karrieredre?
– Amikor harminc éves voltam, meghívtak egy kétnapos pályafutási tanácsadó szemináriumra, amelyen mintegy negyven hasonló korú játékostársammal együtt vettem részt. Ekkor már súlyos térdérzékenységem volt, ráadásul a szerződésem is a vége felé járt és egyre inkább világossá vált, hogy hamarosan befejezem, mint labdarúgó. Féltem ettől, mert amíg nem volt családom és saját házam, addig nem volt felelősségérzetem sem, most viszont már aggódtam, hogy vajon a futball után miből fogom a számlákat kifizetni?

Milyen tanácsot kaptál a játékosszervezettől?
– Leültem Thomas Hansennel, a játékosszervezet személyi trénerével beszélgetni. Megbeszéltük a körülményeimet, és a segítségével meghatároztuk, hogy a civil pályafutásomat milyen területen tudom elképzelni. Mivel szeretem a társaságot, világossá vált, hogy irodai munka helyett olyan területet kell választanom, ahol emberekkel találkozhatok. Furcsa, hogy harminc évesen úgy éreztem magam, mint egy önmagát kereső tinédzser...

– Egyre inkább körvonalazódott bennem, hogy a tanári pálya vonzó számomra. Először meg kellett szereznem az alapokat, letenni a szükséges vizsgákat, hogy bekerülhessek a tanárképzési rendszerbe. A pályázatom során sokat segített a játékosszervezet, és végül sikerült bejutnom az online képzésbe. Így közben labdarúgóként is a csapatom rendelkezésére tudok állni.

Hogyan tudod összehangolni a labdarúgással és a tanulással kapcsolatos feladataidat?
– A hétköznapjaimat délelőtt tízkor labdarúgó edzéssel kezdem, majd délután két-három órát tanulok. Közben egy helyi iskolában gyakorlati órákon is részt veszek. Hat hétnyi szakmai gyakorlatra is szükségem lesz, de ezt majd a labdarúgó-pályafutásom után fogom teljesíteni.

Meddig fogsz még futballozni?
– Másfél évre szóló szóló szerződésem él a Horsens játékosaként, amit egy évvel szeretnék meghosszabbítani. Mivel négy-öt évig még tart a képzésem, ezért akkor is tanulni fogok, amikor már abbahagytam a labdarúgást. Más volna a helyzet, ha időben lépek, és huszonöt évesen már elkezdtem volna a tanulmányaimat. Akkor már túl volnék rajta és a futball után rögtön el tudnám kezdeni a második karrieremet.

Tanárként milyen célt tűzöl ki magad elé?
– Nem szeretnék elszakadni a sporttól, ezért egy olyan bentlakásos iskolában kívánok elhelyezkedni, ahol labdarúgóedzőként és tanárként is dolgozhatok. Sok ilyen oktatási intézmény van Dániában, egy Hordensben is. Így találkozhat a régi szenvedélyem, a labdarúgás, és az új szenvedélyem, a tanítás.