[1] Az Újpest II–Cegléd (11. ford.) mérkőzés elmaradt, mert a hazai csapat nem állt ki. Az MLSZ a három pontot 3-0-s gólkülönbséggel a Cegléd javára írta.
[2] A Cegléd csapatától - játékos jogosulatlan szereplése miatt - 2 büntetőpont levonva.
[3] A Vác együttesét kizárták a bajnokságból. Április 7-től a mérkőzéseinek pontjait 3-0-s gólkülönbséggel az aktuális ellenfelek kapják!
A fogadási botrány, illetve az illegális sportfogadás kapcsán elképesztő, szinte hihetetlen számadat forog az Európai Unió Tanácsa által kibocsátott egyik dokumentumban (Brüsszel, 2011. április 29., 9059/11), amely szerint évente 148 milliárd eurós (kb. 40 ezer milliárd forintos!) bevétel keletkezik illegális sportfogadásból. Hogy ez mennyi pénz? Ennyiből durván négyezer évig lehetne finanszírozni a teljes magyar élvonal 16 csapatát...
Ezekből a pénzekből a sportszféra egyetlen centtel, (ha úgy tetszik: fillérrel) sem részesül. Az EU-s háttéranyag megemlíti, hogy "(...) a szabálytalan és az illegális sportfogadás szorosan kapcsolódik a bundázáshoz és a pénzmosáshoz, ezért veszélyt jelent a sportra és a társadalomra (...)".
A televíziós közvetítések jóvoltából minden futballszerető sportrajongó alig pár óra eltéréssel egymás után megtekinthette az NB II Keleti csoportjának bajnoki címéről döntő Mezőkövesd-Diósgyőr rangadót, majd este a Barcelona-MU Bajnokok Ligája döntőjét. Mindkét mérkőzés - a maga módján - azt nyújtotta, amire számítottunk. Örvendetes volt látni Mezőkövesden a helyi klub vezetőinek igyekezetét, hiszen még mobillelátókat is beszereztek, hogy minél több diósgyőri drukkernek lehetőséget biztosítsanak a helyszíni szurkolásra. A nézőtér pedig zsúfolásig megtelt, az alig párszázas "tömeghez" szokott másodosztály háromezres közönséget mozgósított erre az összecsapásra. Este természetesen egy másik "kávéházba" nyerhettünk betekintést. A Wembley 86 ezres közönsége mellett eltörpül a mi kis NB II-es rangadónk, és ahhoz sem kell szakembernek lenni, hogy megállapíthassuk: Messiék játéka bizony világszínvonalú futball volt - a javából!
Érdekes, hogy az óriási különbségek dacára mindkét meccs remek szórakozást nyújtott. Mezőkövesden azt láthattuk, hogy egy lelkes magyar csapatnak honnan kell elrajtolnia, eljutnia a magyar élvonalba, ahol aztán tehetségéhez, pénztárcájához mérten vagy megragad, vagy könnyűnek találtatik, és ingajáratban visszalép az NB II-es "ugródeszkára".
Honlapunk adatbázisának karbantartása, a tabellák frissítése rengeteg munkaórát vesz igénybe, és közben óhatatlanul elgondolkozik a szerkesztő a bajnoki rendszerrel kapcsolatos kérdésekről. Sok érdekesség van ezzel kapcsolatban, de most - aktualitása miatt - kifejezetten az utolsó forduló utáni pontegyenlőség esetére bevezetett rájátszásra fókuszálok. A hivatalos versenykiírás úgy szól, hogy amennyiben a bajnoki címet, a nemzetközi kupaindulásra jogosító helyezéseket, illetve a kieső pozíció(ka)t eldöntő helyezési sorrendet nem dönti el a csapatok pontkülönbsége, vagyis mondjuk a bronzérmes helyezésre két 48 pontos csapat jut, akkor nem az alapértelmezett protokoll alapján döntik el a harmadik hely sorsát, hanem a kupamérkőzések lebonyolítási rendje szerint kell oda-visszavágót játszaniuk egymással az érintett csapatoknak.
A helyzetet bonyolíthatja, ha nem csupán kettő, hanem három - A, B és C - ilyen csapat van, akkor A-B, B-C, C-A mérkőzésekre kerül sor. Még bonyolultabb a szituáció, ha "neadjisten!" négy, vagy még több együttes szerez egyforma mennyiségű pontot a frekventált zónában; erre az esetre már csak azt írja a verdikt, hogy a versenybizottság határozza meg a lebonyolítás mikéntjét.
A fogadási botrány, illetve az illegális sportfogadás kapcsán elképesztő, szinte hihetetlen számadat forog az Európai Unió Tanácsa által kibocsátott egyik dokumentumban (Brüsszel, 2011. április 29., 9059/11), amely szerint évente 148 milliárd eurós (kb. 40 ezer milliárd forintos!) bevétel keletkezik illegális sportfogadásból. Hogy ez mennyi pénz? Ennyiből durván négyezer évig lehetne finanszírozni a teljes magyar élvonal 16 csapatát...
A televíziós közvetítések jóvoltából minden futballszerető sportrajongó alig pár óra eltéréssel egymás után megtekinthette az NB II Keleti csoportjának bajnoki címéről döntő Mezőkövesd-Diósgyőr rangadót, majd este a Barcelona-MU Bajnokok Ligája döntőjét. Mindkét mérkőzés - a maga módján - azt nyújtotta, amire számítottunk. Örvendetes volt látni Mezőkövesden a helyi klub vezetőinek igyekezetét, hiszen még mobillelátókat is beszereztek, hogy minél több diósgyőri drukkernek lehetőséget biztosítsanak a helyszíni szurkolásra. A nézőtér pedig zsúfolásig megtelt, az alig párszázas "tömeghez" szokott másodosztály háromezres közönséget mozgósított erre az összecsapásra. Este természetesen egy másik "kávéházba" nyerhettünk betekintést. A Wembley 86 ezres közönsége mellett eltörpül a mi kis NB II-es rangadónk, és ahhoz sem kell szakembernek lenni, hogy megállapíthassuk: Messiék játéka bizony világszínvonalú futball volt - a javából!
Honlapunk adatbázisának karbantartása, a tabellák frissítése rengeteg munkaórát vesz igénybe, és közben óhatatlanul elgondolkozik a szerkesztő a bajnoki rendszerrel kapcsolatos kérdésekről. Sok érdekesség van ezzel kapcsolatban, de most - aktualitása miatt - kifejezetten az utolsó forduló utáni pontegyenlőség esetére bevezetett rájátszásra fókuszálok. A hivatalos versenykiírás úgy szól, hogy amennyiben a bajnoki címet, a nemzetközi kupaindulásra jogosító helyezéseket, illetve a kieső pozíció(ka)t eldöntő helyezési sorrendet nem dönti el a csapatok pontkülönbsége, vagyis mondjuk a bronzérmes helyezésre két 48 pontos csapat jut, akkor nem az alapértelmezett protokoll alapján döntik el a harmadik hely sorsát, hanem a kupamérkőzések lebonyolítási rendje szerint kell oda-visszavágót játszaniuk egymással az érintett csapatoknak.